A 75 évvel ezelőtti bombázás áldozataira emlékeztek Szatmárnémetiben

A második világégés az emberiség történetének eddigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozatot követelő fegyveres konfliktusa volt. A csaták borzalmait és az itthon maradottak embert próbáló kihívásait számtalanszor vitték már filmre, de egyetlen képkocka sem adhatja át azt a drámát, mellyel a lakosságnak nap mint nap szembe kellett néznie.

Szatmárnémeti történetében mindörökre kitörölhetetlen nyomott hagyott e háború, melynek legnagyobb csapása a 1944. szeptember 16-án bekövetkezett bombázás volt. A város épületeinek számottevő része a földdel vált egyenlővé, de amelyek állva maradtak, azokban is komoly kár keletkezett.

 A Püspöki Palotát is találat érte, melynek következtében több mint harmada bedőlt, és vele az óvóhely is megsemmisült. Huszonketten próbálták ott átvészelni a rettenetet, de közülük csak egy maradt életben, Tircsi István szeminarista. Az áldozatok neve ismert: Dr. Kováts Gyula éneklőkanonok, Szeibel István tiszteletbeli kanonok, Dr. Korlát (Frink) Ferenc hittanár és spirituális, Dr. Gyurkovics Károly pápai kamarás, Manfrédi Gáspár püspöki szertartó és hitoktató, Dr. Juhari (Jurkó) Gábor püspöki udvari káplán, Papp Dénes marosvásárhelyi hittan tanár, valamint a kollégiumban szubrégens és régens, Békési (Bart) József szeminarista, Samó Oszkár első éves teológus, Somosi Béla szeminarista, Wagner Julianna M. Salviana, Erni Irén M. Pongratia, Martin Mária M. Severia, Kaiser Erzsébet M. Leopoldina szatmári irgalmas nővérek, Szász Teréz háztartásbeli, Szép Julianna háztartásbeli, Szép Sára, IV. osztályos gimnazista diák, Bozóky bácsi, kőműves, Molnár Antal püspöki szolga, Görbe László szabó tanuló, ifj. Figus Illinyi Albert katonai szolgálatot teljesítő világi ferences – rájuk emlékeztek hétfő délben, a Püspöki Palota kapualjában.

A megemlékezés során Schönberger Jenő püspök elevenítette fel a borzalmas nap eseményeit. „Amikor az ő emléktáblájukat megkoszorúzzuk, akkor mindazok előtt fejet hajtunk, akik áldozatul estek a második világháborúban. Ez nem feltétlenül csak a háború kezdete és vége közötti áldozatokra vonatkozik, hanem azokra is, akik a messzi Oroszországban, az egykori Szovjetunióban lelték sírjukat. A jó isten fizessen meg nekik végtelen irgalmasságával és adjon nekik mennyországot” – zárta szavait a mécseseket szorongató hívek gyűrűjében álló püspök. Ezt követően a jelenlevők megkoszorúzták az emléktáblát, illetve elhelyezték gyertyáikat, mi többb, néhányan személyes emlékeiket is megosztották az egybegyűltekkel.